A petrolkoksz egy gyúlékony szilárd termék, amelyet kőolajmaradékból és kőolajaszfaltból kokszolással nyernek. Színe fekete és porózus, fő eleme a szén, hamutartalma pedig nagyon alacsony, általában 0,5% alatti. A petrolkoksz egy könnyen grafitizálódó szénfajta, amelyet széles körben használnak a vegyiparban, a kohászatban és más iparágakban, és a fő nyersanyag a mesterséges grafittermékek és az elektrolitikus alumínium-karbontermékek előállításához.
A hőkezelési hőmérséklet szerint a petrolkoksz két típusra osztható: nyers kokszra és kalcinált kokszra. Az előbbi, késleltetett kokszolással nyert petrolkoksz sok illékony anyagot tartalmaz és alacsony mechanikai szilárdságú. A kalcinált kokszot kalcinálással nyerik. A legtöbb kínai finomító csak nyers kokszot állít elő, és a legtöbb kalcinálási műveletet széngyárakban végzik.
A kőolajkoksz háromféleképpen osztható fel: magas kéntartalmú koksz (több mint 1,5% ként tartalmaz), közepes kéntartalmú koksz (0,5%-1,5% ként tartalmaz) és alacsony kéntartalmú koksz (kevesebb, mint 0,5% ként tartalmaz). A grafitelektródák és más mesterséges grafittermékek általában alacsony kéntartalmú kokszot használnak.
A tűkoksz egy kiváló minőségű kokszfajta, amely egyértelműen rostos textúrával, különösen alacsony hőtágulási együtthatóval és könnyű grafitizálódási tulajdonságokkal rendelkezik. Amikor a koksztömb eltörik, a textúrának megfelelően vékony csíkokra hasadhat (a képarány általában 1,75 felett van), és az anizotróp rostos szerkezet polarizált fénymikroszkóp alatt megfigyelhető, ezért tűkoksznak nevezik.
A tűkoksz fizikai és mechanikai anizotrópiája nagyon nyilvánvaló, jó elektromos és hővezető képességgel rendelkezik a részecskék hossztengelyével párhuzamosan, és alacsony a hőtágulási együtthatója. Az extrudálás során a legtöbb részecske hossztengelye az extrudálási iránynak megfelelően helyezkedik el. Ezért a tűkoksz a nagy teljesítményű vagy ultra nagy teljesítményű grafitelektródák gyártásának kulcsfontosságú alapanyaga, amelyek alacsony ellenállással, kis hőtágulási együtthatóval és jó hősokk-állósággal rendelkeznek.
A tűkokszot kőolajmaradékból előállított olajtűkokszra és finomított szénaszfaltból előállított széntűkokszra osztják.
A kőszénkátrány a kőszénkátrány mélyfeldolgozásának egyik fő terméke. Különböző szénhidrogének keveréke, szobahőmérsékleten fekete, nagy viszkozitású, félszilárd vagy szilárd, rögzített olvadáspont nélkül, hő hatására meglágyul, majd megolvad, sűrűsége 1,25-1,35 g/cm3. Lágyuláspontja szerint alacsony hőmérsékletű, közepes és magas hőmérsékletű aszfaltra osztják. A közepes hőmérsékletű aszfalt hozama 54-56% kőszénkátrány. A kőszénkátrány összetétele nagyon bonyolult, ami összefügg a kőszénkátrány tulajdonságaival és a heteroatomok tartalmával, valamint a kokszolási folyamatrendszer és a kőszénkátrány feldolgozási körülményei is befolyásolják. A kőszénkátrány tulajdonságainak jellemzésére számos index létezik, például az aszfalt lágyuláspontja, a toluolban oldhatatlan (TI), a kinolinban oldhatatlan (QI), a kokszolódási érték és a kőszénkátrány reológiai tulajdonságai.
A szénszurkot kötőanyagként és impregnálószerként használják a széniparban, és tulajdonságai nagy hatással vannak a széntermékek gyártási folyamatára és a termékminőségre. A kötőaszfalt általában közepes hőmérsékletű vagy közepes hőmérsékleten módosított aszfaltot használ, mérsékelt lágyulásponttal, magas kokszolódási értékkel és magas béta-gyantával, míg az impregnálószernek közepes hőmérsékletű aszfaltot kell használnia alacsony lágyulásponttal, alacsony QI-vel és jó reológiával.
Közzététel ideje: 2025. február 7.